„Nem meghallgatni akarjuk egymást, hanem elhallgattatni” – mondja el Szabó Eszter Judit, a pszichoforyou alapítója a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában, hozzátéve, a politikai manipuláció egy gyermeki helyzetbe helyezi a másikat, visszazuhanunk egy olyan állapotba, ahol szófogadó, engedelmes gyerekekké válunk, függetlenül attól, hogy már felnőtt emberek vagyunk.

„Nem az a feladat, hogy népszerűt mondjak, hanem hogy szavazót szerezzek – és szavazót azzal nem tudok szerezni, ha ugyanazt mondom, mint mindenki más” – hívja fel a figyelmet a kampánystratégiákkal kapcsolatban Tóth Csaba.

„Az egy tévhit, hogy van olyan, hogy halállal nem járó állati eredetű termék” – állítja Domján Flóra környezetgazdász, humánökológus a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A szakértő rámutat, a nap végén ezeket az állatokat is levágják. „Ha mindenki háztáji marhát szeretne fogyasztani, akkor az űrben kell majd legeltetni őket. Nincsen annyi földterület, amivel 8 milliárd embert el lehet látni legelőn legeltetett marhákkal”

„A kommunista személyi kultuszok rendkívül személytelen jelenségek voltak” – hangsúlyozza Apor Balázs történész, a dublini Trinity College Európa Tanulmányok Központjának docense a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A szakember hozzáteszi, az értékek, tulajdonságok, amiket hozzá társítottak, elvont és absztrakt értékek voltak – olyan értékek, amiket a rendszer promotálni akart. Sőt, a kultusz tárgya is sokszor beavatkozott a kultuszépítés visszafogásába. „Mindent, amit sikerként lehet kommunikálni, azt a vezér személyével kell azonosítani – ez a kultusz építés 1.0” – magyarázza Apor Balázs.

„Ha ez a zene nem mehet le a rádióban, akkor ne hangozhasson el máshol sem” – mutat rá a könnyűzenére nehezedő szabályozásra Takács Tibor, társadalomtörténész, az Állambiztonsági Szolgáltatok Történeti Levéltárának kutatója a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában, akivel a rendszerváltás előtti időszak állambiztonsági működéséről beszélgettünk a könnyűzene vonatkozásában. A könnyűzene különböző változatai mindig kivívták az állambiztonság figyelmét, mert a művészvilágban nehezebb kontrollt tartani – mutat rá a szakember.

„A rossz vezetésben az a legborzasztóbb, hogy az valahogy nagyon hatékony” – mondja el Metz Rudolf, Politikatudományi Intézet kutatója, politológus, a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A Corvinus Egyetem docense rámutat: egy nagyobb közösségben sokkal több mindent megengednek egy vezetőnek, mint egy kisebb közösségben. A beszélgetésben szó került a teflonvédelemről, a vezetőt védő „elhajlási engedélyről” és mesterségesen előállított és fenntartott karizmáról is – de Metz Rudolf fő tanácsa, hogy nem szabad félni a vezetőtől.

Egy kvázi vallási mozgalmat indít a politikai elit – egy alternatívát szeretne adni az intézményesített vallási kereteknek - a cél az, hogy a fanatikus magot bővítsék. Amikor kormányok elsajátítanak politikai vallásokat, abból általában nem sült el sok jó dolog – hívja fel a figyelmet T Szabó Csaba, hozzátéve a személyi kultusz azzal jár, hogy kiléptetik ezt a szereplőt az átlagos emberek szintjéről – és többet is várunk tőle, mint egy embertől – innen kezdődik a baj.

„A politikusok tesznek egy érzelmi ajánlatot felénk – például, hogy mikor kell félelmet éreznünk, kivel vagy mivel kapcsolatban kell félelmet éreznünk” – magyarázza az ELTE oktatója, hozzátéve a hálaérzet folyamatos ösztönzésével a kellemetlen gondolatokat és érzéseket le lehet fegyverezni. Felhívja a figyelmet: nem tévedünk nagyot, ha ezeket stratégiailag átgondoltnak, megtervezettnek gondoljuk.

A politika nagyon sokaknál átveszi a vallást

„Az hogy valaminek a múltban mi volt a jelentése és a jelentősége, azt a jövő dönti el” – mondja Gyáni Gábor, történész, az MTA rendes tagja a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában, akivel Történelem, politika, történelempolitika című könyve kapcsán beszélgettünk.

A gyári dolgozókhoz igazodva jelenik meg: csavarok és kémények kiveszik a részüket a küzdelemből, Logós Lali, Selejt Tihamér és Tüdőficam Ede a notórius táppénzcsaló képviselik a rossz példát.

„Az ideológia és a tényleges praxis között egyre nagyobb lesz a szakadék” – erre mutatott rá a Csernobilban történt atombaleset magyarországi sajtótájékoztatása is, pedig a 86-as sajtótörvény szelleme már az volt, hogy a média már nem feltétlenül a párt elsőszámú eszköze a propagandára, hanem egyfajta lehetőség is arra, hogy tájékoztatást kapjon a társadalom.

„Nem csak rólunk szól, hanem hogy milyen rendszert építünk – milyen rendszer építéséhez adjuk az adatainkat, hanem arról is, milyen rendszerben fognak élni a gyermekeink” – emeli ki Keserű Júlia, akivel természetesen elsősorban azt próbáltuk megfejteni, milyen hatalmat adnak az adatok a propaganda kezébe, milyen veszélyeknek vagyunk kitéve a sokszor önként és dalolva biztosított adataink miatt.

„Engedjük meg a nőknek, hogy nők legyenek és női energiával dolgozzanak és a férfiaknak, hogy férfiak maradjanak. Mindkét nem az elszenvedője annak, hogy elvettük a klasszikus szerepeket és újakat nem adtunk - így senki sincs jól a bőrében” – hívja fel a figyelmet Sulciová Silvia. A személyes vezetői tanácsadó hozzáteszi, hogy a nőknek meg kell küzdeniük saját elakadásaikkal, a társadalmi sztereotípiákkal, a hiányzó női szolidaritással és a férfiakkal is. „Kérdés, hogy elhisszük-e mi magunkről, nők, hogy mi ezzel képesek leszünk megbirkózni – mert ha mi nem hisszük el, akkor a férfiak, és rajtuk keresztül a társadalom sem fogja elhinni rólunk” – figyelmeztet a felsővezetői tanácsadó és executive coach.

„Nem kiküldjük a gyereket, hanem kiemeljük abból a szituációból, ami neki rossz” – mondja el a megközelítésmóddal kapcsolatban Gergely Zsófia gyógypedagógus a Krízisek és pofonok legfrissebb epizódjában. A szakember hozzáteszi, egy gyerek nagyon sokszor máshogy viselkedik az iskolában, mint otthon. A gyógypedagógia a gyerek igényeit kell felmérje és aztán megpróbálja a környezetet alakítani ehhez. „Foglalkozni mindenkivel érdemes, mert ezeknek a gyerekeknek vannak nehézségei, amiken lehet esetleg segíteni” – vallja Gergely Zsófia

„A túlzott profizmus nem biztos, hogy befogadható abban az állapotban, amikor még mindenki az ösztöne és a szíve hajt és azok a legjobb dolgok, amiket saját maguk csinálnak meg. A túl kicsi szervezet nem tud énazonos sem lenni sem azzal, hogy megérkeznek idegen figurák az ügynökségi világból kommunikációról beszélnek idegen szavakkal” – magyarázza Vida Gusztáv a Krízisek és pofonok podcastban.

„A szabadságmegvonás hatalmas büntetés. Ha egy luxushotelbe raknának be egy évre, az is óriási büntetés. Nem a körülményeknek kell jónak lenni, az a büntetés, hogy nem mehetsz ki, amikor az anyád beteg, nem mehetsz ki az apád temetésére, nem érintkezhetsz senkivel, nem csinálhatod azt, amit akarsz, olyan emberekkel vagy összezárva, akikkel nem szeretnél” – mondja el Fiáth Titanilla volt börtönpszichológus, kulturális antropológus, klinikai szakpszichológus a Krízisek és pofonok legfrissebb epizódjában.

„A magány a szubjektív megélése annak, hogy a kapcsolataimban hogyan érzem magam” – hívja fel a figyelmet Albert Fruzsina szociológus, kapcsolati hálózat-kutató a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában.

„A nyomógombos ügyfélszolgálat nem az ügyfélről szól, hanem hogy mire képes az az ügyfélkezelő munkatárs, akihez kerül. Ha az ügyfél rányom egy gombra, akkor amögött csak olyan kolléga ülhet, aki képes annak az ügynek a megoldásra” – mutat rá minden reklamáló rémálma, a telefonmenüs rendszer valós hasznára Futó Ilona ügyfélszolgálati szakértő, az ügyfélcentrikus.hu alapítója a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában

Az lmbtqi kategóriák a többségi társadalom számára lehet, hogy nehezen követhetők, de Dombos Tamás azt vallja, minden csoportot úgy érdemes nevezni, ami a számukra a legkomfortosabb. A Krízisek és pofonok podcastban sokat beszélgettünk a coming out nehézségeiről is.

„Nem a konkurenciával versenyezünk, hanem mindenkivel” – hívja fel a figyelmet Ferenczi Szonja, social media stratéga, a Loud communications ügyvezetője a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában, azzal kapcsolatban, hogy mi a legfontosabb szempont egy közösségi média stratégia összeállításakor.

Ha most megkérdeznénk tíz embert, hogy szerinte miről szól a Szépség és szörnyetegről, akkor mindenki mondana valamit a Stockholm szindrómától addig, hogy ne ítélj meg senkit a kinézete alapján” – mutat rá Zalka Csenge Virág mesemondó, író a mesék teljesen eltérő értelmezési lehetőségeire a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában.

„Soha ne felejtse el a színész az ügyet, amiért ott van, hogy mit képvisel, aminek a nevében megszólal” – mondja el szakmai hitvallásáról Balázs Zoltán, színész, rendező, a Maladype színház alapítója a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A színházi szakember arra is rámutat: maga az ügy a szervező erő, és az energia – és ezt a néző értékeli. A Maldype Színház egyes előadásainak a próbafolyamata is nyilvános, ezek során pedig a nézők észrevették, hogy milyen nehéz létrehozni egy értékes, tündöklő, briliáns másodpercet és milyen könnyű elveszíteni.

Az érthetőség egy érzés is tud lenni, amikor képben vagyok, nem kell keresnem az információt. nem akarnak átvágni, nem vesznek hülyére, és tudok valamit kezdeni azzal az információval, amivel találkoztam

Nem akarok hülyékkel beszélgetni nem akarok egy olyan valósággal velük beszélgetni írásban, ami nem azonos azzal, amilyen tartalmat én előállítottam. Az, hogy az ő bolondos fejükben mindaz, amit én csinálok, milyen leképeződéssel bír, az engem hidegem hagy

a visszajelzés számít a fejlesztés legolcsóbb eszközének. Ezért is kell a vezetőket megtanítani arra, hogyan tudnak hatékonyan visszacsatolást adni. „A fiatal munkavállalók kérik, igénylik, sokszor kifejezetten követelik a visszajelzést” – hívja fel a figyelmet Majzik Máté.

A Magyar Gasztronómiai Egyesület társalapítója, a Bűvös Szakács blog szerkesztője nem szokott köntörfalazni, kemény véleményformálása miatt sokak lelkébe gázolt már bele – de a gasztronómia és a csúcsgasztronómia területén nem hajlik semmiféle kompromisszumra. Ez adta természetesen a beszélgetés apropóját.

„Az a fontos, hogy a szóvivő ismerje a teljes igazságot és maga tudjon gazdálkodni vele – és ne úgy adagolják neki” – mondja el Bácskai Vanda egészégügyi kommunikációs tanácsadó, szóvivő, a Szóvivők Egyesületének elnökségi tagja a Krízisek és pofonok podcast második évadának első epizódjában.

Ha valaki számára más írja a szöveget, még nagyobb a bakizás lehetősége. „A közönség szórakozik, nevet, az előadó pedig elbízza magát a megírt poénoktól, és maga is rátesz még egy poént, és rögtön kiderül, hogy hát a többit azt nem ő írta” – mutat rá a veszélyek egy típusára Litkai Gergely a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában.

többféle figyelemfenntartó cliffhanger van, a legkisebbek a betervezett reklámszünetek előtt jönnek, egy közepes méretű az epizód végén, a legnagyobb durranás pedig a szezonzáró epizód végén, hogy tűkön ülve várja a folytatást a néző a nyári, vagy téli szünet alatt. „Arra mindig oda kell figyelni, hogy legyen egy érdekes jelenet, ami nyitva marad” – magyarázza a forgatókönyvíró.

A média érdekesebbnek mutatja be az eseményeket, mint ahogy azok valójában történtek, ez természetes érdeke is, ezért születnek a kattintásvadász címek és bombasztikus felütésű hírek. Kenyeres Attilával beszélgettünk az alternatív tényekről és az álhírekről is. A szakember definíciója szerint az alternatív tény az, amikor véleményeket akarnak ténnyé emelni.

„A legrosszabb, ami történhet, hogy nem kételkedsz magadban” – állítja Bebesy Dániel, pénzügyi alapkezelő a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A pénzügyi szakember szerint a magabiztosság veszélyezteti leginkább a sikeres döntéshozatalt, hiszen a legfelkészültebb, legtöbb információval rendelkező befektetők sem mehetnek soha biztosra.