„A béke szó fosztóképzőt jelentett valójában” – Unger Gabriella történész, levéltáros

„1949-ben már úttörőcsapat áll a karácsonyfa előtt nyakkendőben, ’50-ben pedig már fenyőfaünnep van és Lenint várják, nem pedig a Jézuskát” – mondja el Unger Gabriella történész, levéltáros a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Az Állambiztonsági Szolgáltatok Történeti Levéltárának munkatársával az ötvenes évek iskolájáról, a nők megjelenítéséről, az ünnepekről beszélgettünk. „Akkor kanonizálták ezeket az ünnepeket, akkor találták ki, mit ünnepeljünk, hogy ünnepeljünk” – hangsúlyozza a történész. A tanulók a felnőttekhez hasonlóan mindent a tervgazdaság logikája szerint valósítottak meg: most akkor három hét alatt megtanuljuk a kisbetűket, hirdették, és két nappal előbb teljesítették a felajánlást.

„A béke szót hozzákötötték mindenhez, ez kifejezetten egy propagandatechnika volt. Munkával védjük meg a békét, tanulással védjük meg a békét. Ez egy fosztóképzőt jelentett valójában, ami a békepap kifejeznél nyilvánult meg a legjobban” – mutat rá Unger Gabriella.