„Az újrakiadásnál meg kellett keresni, hogy mi maradt ki” – Borbás Andrea, irodalomtörténész, muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának munkatársa

„A feljegyzések a memoár esetében már visszatekintve születnek meg, ott már lehet kozmetikázni, retusálni a megtörtént dolgokat. A naplónál nem az a szándék, hogy utólagosan retusált önarcképet fessen meg. Az asztalfióknak leírja, hogy mennyire rossz és ezt jó mélyen elrejti” – mondja el Borbás Andrea irodalomtörténész a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. „A szellem embere nagyon sokszor válságok idején fordul a naplóíráshoz” – mutat rá a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának munkatársa, aki azt is elmeséli, a legérdekesebb a kutatásban a hiányok megkeresése, hogy mi az, amiről nem ír a szerző.

Az egodokumentumokról szóló beszélgetés során előkerült Szentkuthy Miklós, Radnóti Miklós, Bartis Attila, Füst Milán, Mészöly Miklós, Márai Sándor, Gyarmati Fanni, Polcz Alaine, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Ferenc neve is. Borbás Andrea azt is elmondja, a legizgalmasabb a filológiai munkában, hogy feloldják az összes monogramot, vagy csak becenévvel jelzett embert.