„Az öreg néne őzikéjét senki sem tudja megelőzni” – Bíró Ferenc, diafilmgyűjtő, könyvtáros

„Nagyon jól meg lehet dolgokat figyelni, mert ez egy komótos műfaj” – mondja el a diafilmezésről Bíró Ferenc, diafilmgyűjtő, könyvtáros a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. Természetesen ezúttal is az volt a beszélgetés fókuszában, hogyan lehetett ezt az felületet a propaganda üzenetek közvetítésére használni. Itthon az 1920-as évek derekán a Falu Urániája ismeretterjesztő társulat célul tűzte ki, hogy a falusi lakosságot megismertesse az elcsatolt területekkel. így rengeteg film készült a felvidékről, Erdélyről. Az ötvenes években volt jellemző rengeteg szovjet film átvétele. Egy szovjet kolhoz élete, Tavasz a kolhozban, vagy az Eredményes szarvasmarha tenyésztés a Szovjetunióban című opusokkal. „Itthon készült a Rákosi Mátyás 60 éves, vagy a Rákosi Mátyás harcos élete, amelynek a szerkezete ugyanolyan, mintha Petőfi Sándor harcos életéről beszélnénk, szülői ház, oktatási intézmények tűnnek fel” – meséli Bíró Ferenc. A legtöbb film mezőgazdasági témájú volt, aztán az ipar jött: Így épül Sztálinváros, vagy a Diósgyőri nagykohó. Népszerűek voltak a képzőművészeti, utazási, vagy a nagy írók, költők életrajzát bemutató diafilmek is. „Pici kis politika ott is el volt helyezve, ahol az ember erre nem számított” – mutat rá Bíró Ferenc a Krízisek és pofonok podcastban.

Magyarországon olyan művészi színvonalról indult a legegyszerűbb kis történet is, hogy ezzel az összes többi, ma már nem működő környékbeli diafilm gyárat kenterbe tudta verni a hazai diafilmgyártás. „Más országokban nem mindig fektettek ekkora hangsúlyt a művészi kivitelezésre, de nálunk a művészeknek ez egy olyan kihívás volt, amiben meg tudták mutatni a festői kvalitásukat” – magyarázza a diafilmgyűjtő.