Miklósa doktornő

Mikor év elején megláttam a plakátokat egy bizonyos „A tüdő vitaminja” termékről, amelyet Miklósa Erika, világhírű operaénekes arcával reklámoztak, elismerően csettintettem. Érthető a celebválasztás, végül is egy operaénekes hitelesen beszél a tüdő egészségéről. A tüdővel az éneklést könnyű összekapcsolni. Talán még az úszás és a maratonfutás adja magát asszociációnak. Kicsit persze necces volt, hogy a Covid járvány második hullámának csúcspontján jön ki a tüdővitamin, aminek semmi köze nincs egyébként a koronavírushoz. De mivel jól hangzik, hát ez a marketing játékszabályai közé befér.

Miklósa igazi világsztárunk, teljesen érthető a szerepeltetése az oltásra buzdító kormányzati kampányban is. Itt többé-kevésbé igyekeztek nem megosztó, talán mindenki számára elfogadható hírességeket szerepeltetni. Így van esély rá, hogy pártállástól függetlenül minél többekhez eljusson az „üzenet”: az oltás életet ment.

Ez a legújabb Miklósa kampány viszont már nagyon nem oké, mondhatni ezer sebből vérzik.

A találó és talányos nevű Primacovid (?!) háziteszt minden ízében a jelentős közpénzből futó állami kampányra csimpaszkodik, kreatív megjelenésében kimeríti akár a jellegbitorlás kritériumát is (elrendezés, háttér, frizura, stb.). Jóhiszeműséget nem tételezhetünk föl, a kereskedelmi kampány az állami kampány után indult, kihasználva annak minden előnyét. És, igen, Miklósa Erika, opera-énekesnőként semmilyen módon nem hitelesítene egy házi orvosi tesztet, ha csak éppen nem futna egy több tízmilliárdos állami kampány koronavírus témában. Nem orvos, nem egészségügyi szakértő, nem kutató, más köze nincs ehhez a dologhoz, minthogy egyike a felkért állami kampányarcoknak.

Mondhatnánk persze a Primacovid marketingeseiről, hogy „ügyes”, vagy Miklósáról, hogy „van az a pénz, amiért korpásodni kezd a haj”. De a koronavírus pont nem az a könnyed téma, ahol az áthallások kihasználása „ügyes” dolog volna.

Példa azért akad

Korábban írtam már a potyautas márkákról, az úgynevezett ambush marketing lényege, hogy olyan helyekre csempészik be a márkát kerülőutakon, ahol más márkák súlyos pénzeket fizetnek a megjelenésért. Jó próbálkozások sora vált ismerté, az egyik legdöbbenetesebb a Puma-é, amely Linford Christi sprinter kontaktlencséjére tette „az ugró jószágot„.

De viszonylag gyakoriak a sportolók alsógatyájára, mez alatti pólójára csempészett márkaüzenetek is, amelyekért a szervezők persze komoly büntetéseket szabnak ki. Nyilván nem akkorákat persze, ami miatt ne érné meg az ilyen tiltott szponzorációban való együttműködés.

Ugyancsak „ősi” forma a reklámozásban, amikor egy korábban megformált karakter miatt egy színészt helyeznek olyan reklámkörnyezetbe, ahol a korábban játszott figura próbálja hitelesíttetni az üzenetet. Hugh Laurie (Dr. House), vagy Kulka János (Magneheim dr), mint „közismert orvosok” tudnák, ha hajlandóak volnának, arcukat adni egészségügyi hirdetésekhez. Mi, magyarok, ebben is a ravaszabbik oldal vagyunk, nálunk futott olyan reklám, amelyben Csányi Sándor (a színész) beszélt pénzügyi befektetésekről egy, az OTP-től eltérő pénzügyi cég nevében. Összekacsintva jelezte, ő csak egy színész, inkább a neten keressünk rá a szolgáltatásra.

Egy szó mint száz, attól, hogy a műfajra van példa, egy súlyos világjárvány közepette ez a Miklósa Erika féle hirdetés felvet reklámetikai kérdéseket, és egyébként súlyos válaszokat is. És nem a világhírű opera-énekesnőről szól. Mondjuk ő is mondhatott volna – kivételesen? – nemet egy reklámkampányra. Az ő brandjére fog sokkal erősebben ráégni ez a covid-szakértelem, mint a Primacovid tesztéére. Hanem az utóbbi cég marketingrészlegéről, ahol ez a kreatív ötlet megszületett és át is ment az engedélyeztetési fázisokon.