„A véleménynyilvánítás szabadsága egy olyan típusú jog, ami korlátozható – tehát nem lehet bármit, bármiről” – mondja el Gosztonyi Gergely, médiajog-kutató a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában
„Itthon készült a Rákosi Mátyás 60 éves, vagy a Rákosi Mátyás harcos élete, amelynek a szerkezete ugyanolyan, mintha Petőfi Sándor harcos életéről beszélnénk, szülői ház, oktatási intézmények tűnnek fel”
A gyári dolgozókhoz igazodva jelenik meg: csavarok és kémények kiveszik a részüket a küzdelemből, Logós Lali, Selejt Tihamér és Tüdőficam Ede a notórius táppénzcsaló képviselik a rossz példát.
„A társasjáték minden eleme kommunikál és minden eleme tud ideológiát közvetíteni” – húzza alá Kiss Gábor Zoltán a MATE Médiatanszék egyetemi docense, játéktervezés-oktató, kutató a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában.
A patkányozás, csótányozás, vérszívózás elvitatja egy csoport emberi mivoltát is. „Az ember tűréshatára nő meg annyira a nyelvvel kapcsolatban, hogy sokkal többet enged meg” – hívja fel a figyelmet Ránki Sára, aki hangsúlyozza sokat számít, hogy ki a nyelvhasználó, aki megengedi magának ezeket a kifejezéseket. „Ha én ezt így használom, akkor ehhez nektek is jogotok van” – ez az üzenete annak, ha a hatalom korábbi határokon átlépő kifejezéseket használ.
„Az ideológia és a tényleges praxis között egyre nagyobb lesz a szakadék” – erre mutatott rá a Csernobilban történt atombaleset magyarországi sajtótájékoztatása is, pedig a 86-as sajtótörvény szelleme már az volt, hogy a média már nem feltétlenül a párt elsőszámú eszköze a propagandára, hanem egyfajta lehetőség is arra, hogy tájékoztatást kapjon a társadalom.
„Én még nem láttam olyan emlékművet, amit teljes konszenzussal állítottak volna föl” – mondja el Mélyi József utalva arra, hogy emlékmű felállítása mindig társadalmi vitákat szül és ez egyenesen a lényegéhez tartozik. „Izzadságos dolog az emlékmű – meg az emlékezet általában is” – mutat rá a Krízisek és pofonok podcastban Mélyi József művészettörténész.
„A csoport működésének javításához kell egy külső csoport, akivel szemben ellenséges lehet” – hívja fel a figyelmet Síklaki István szociálpszichológus a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A szakember rámutat, az ellenségkép fokozza a belső kohéziót. Síklaki István arról is beszél a podcastban, hogy az emberek leginkább a bizonytalanságtól és a kontroll hiányától félnek, emiatt a biztos rossz még mindig jobb számukra, mint a bizonytalan jó.
„Nem csak rólunk szól, hanem hogy milyen rendszert építünk – milyen rendszer építéséhez adjuk az adatainkat, hanem arról is, milyen rendszerben fognak élni a gyermekeink” – emeli ki Keserű Júlia, akivel természetesen elsősorban azt próbáltuk megfejteni, milyen hatalmat adnak az adatok a propaganda kezébe, milyen veszélyeknek vagyunk kitéve a sokszor önként és dalolva biztosított adataink miatt.
Amikor a pápaság rájön, hogy az inkvizíció már nem lesz elég, megteremti a propagandát: ezentúl a tiltás helyett meg kell nyerni az embereket. A barokk művészet az pontosan olyan, mint a show business, legyen nagyobb látványosabb, aranyosabb, világítson – mondja el a történész. Az ellenreformáció egy nagyon jól megtervezett marketing és kommunikációs kampány volt.
