„Jó az, ha valaki a Tiktokon is el tudja magyarázni” – Falyuna Nóra, tudománykommunikációs szakember, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa

„Nem a szakkifejezések használatával van a gond, amikor közérthetőségről beszélünk – hanem sok anyag nem elég érdekes és a hallgató nincs motiválva arra, hogy befogadja ezeket” – magyarázza Falyuna Nóra, tudománykommunikációs szakember, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa a Krízisek és pofonok podcast legfrissebb epizódjában. A szakember hozzáteszi a közérthetőség sokkal inkább arra vonatkozik, hogy tegyük relevánssá a szövegeket – nem rövidebben kell elmondani, hanem az emberek életéhez közelebb vinni. Az adásban arról is beszélgettünk, a tudománynak milyen elvárásai lehetnek a kommunikációs szakemberek irányába, illetve általában milyen elvárások vannak a tudománykommunikáció előtt.

„Ha az újságíró rossz helyen vágja el a mondat végét, akkor a tudományos közegben az jöhet le a kutatóról, hogy egy rossz szakember” – mutat rá Falyuna Nóra, sok tudós miért ódzkodik attól, hogy nyilvános, laikusoknak szóló kommunikációban vállaljon szerepet. Kutatóként olyan normáknak kell megfelelni, amiket nem biztos, hogy könnyen össze lehet hangolni a jól működő külső kommunikációval. Ezeknek persze csak kisebb része az a kihívás, hogy egyes szakkifejezéseknek tényleg nehéz megtalálni egy köznyelvi megfelelőjét. Ráadásul a tudománykommunikáció tétje igen nagy is lehet. Az emberek ugyanis nem csak tudományos ismeretek alapján hoznak döntéseket az életben. „Az áltudományos megállapítások nem hitelesnek, hanem meggyőzőnek fognak tűnni” – hívja fel a veszélyekre a figyelmet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, aki éppen emiatt látja úgy, az a szerencsés, ha a tudós a szakterülete mellett a kommunikációhoz is ért, és tud úgy szólni a társadalomhoz, hogy az mélyebb szaktudás nélkül is befogadhassa az üzenetet.