Brit poénok

Beindult a dilivonat a nagy-britanniai márkáknál, egymást felüllicitálva figurázzák ki Boris Johnson miniszterelnök – egyelőre csak beidőzített – leköszönését. A kreatívoknak kapóra jön az is, hogy Johnson volt a Brexites „leave” kampánynak az emblematikus vezetője, így most, hogy ő veszi az útilaput, csőstül lehet elsütni minden leavinggel (távozással) kapcsolatos szóviccet. Ide tartozik, a márkáknak régóta viszkethetett a tenyere, mert Boris Johnson kormányzása kifejezetten nehéz terhet rakott a reklámiparra. Volt miért revansot venni.

A Madame Tussaud’s nem bír magával, egy helyen egy állásközpont elé állították be Johnson viaszfiguráját, illetve befotózták a Downing Street 10 elé is.

 

Más cégeknek, például a KFC-nek is az üresedés és álláshirdetés vicc jutott eszébe.

Vérszemet kaptak az ingatlanosok és a lakberendezők is. Előbbi a brit miniszterelnök személyes márkája részének tekinthető hajkoronáját is felhasználja:

 

míg a House&Garden magazin Margaret Thatcher-t idézi meg, azzal a felütéssel, hogy vajon ki rendezi most majd be a miniszterelnöki rezidenciát:

Az Iceland kiskereskedelmi élelmiszerlánc a cabinet szó kettős jelentésével viccel él (tudniillik kormányt és konyhai tárolókat, szekrényeket is jelent):

 

Angliáról és Johnsonról lévén szó, nem lepődhetünk meg, hogy a party és italos cégek is meglátták a momentumban rejlő lehetőséget.

Hogy ne legyen félreérthető az üzenet, még olyan „ambient” reklámhordozó megoldással is éltek, mint az óriásplakátot szállító kisfurgon. Nem kisebb cég, mint a Burger King vonult fel a Westminster és a Downing Street környékén.

Hasonló megoldást választott egy állatbiztosítós (!) cég, Boris Johnson ugyanis híresen nagy kutyabarát, a cég pedig a kutyák megnyugtató hatására hívták fel kevéssé illedelmesen a politikus figyelmét.

Magyarországról nézve teljesen felfoghatatlan, hogy ilyen masszívan aktuálpolitikai, pártpolitikai kérdésben exponálják magukat nagy márkák. Nálunk senki sem merné megkockáztatni, hogy egy nagyot szóló poénért nekiugorjon bármely nagykutyának. Egyrészt mert nem akarják a „fél” (harmad) szavazótábort magukra rántani, másrészt nincs is kellő bátorság ahhoz, hogy a politika oroszlánjainak bajszát húzgálja valaki.

Felszabadító látni, hogy Londonban kapva kapnak az alkalmon, hogy „real time marketing” stratégiával rögtön reagáljanak az ilyen bel- (és világ-)politikai eseményekre. Nálunk az Ikea és az Aldi svéd húsgolyócsatájától részegült meg a szakma, esetleg elismerően csettintünk egy-egy pride-napi kiállásért. Kicsiben kell kezdeni, aztán majd meglátjuk, mivé alakulunk.