„Az életminőség nem attól függ, hogy tudok-e járni, vagy sem, hanem hogy amiatt, mert nem tudok járni, mennyire vagyok korlátozva azokban a dolgokban, amit csinálni szeretnék” – magyarázza Dr. Szabó Léna gyermek-neurológus, a Semmelweis Egyetem Gyerekklinika Neurológia osztályának vezetője, hozzátéve, ami igazán nehéz, az a diagnózis közlése és a diagnózis elfogadása. Amikor az ember már tud valamilyen terápiát mondani, az már fényévekkel jobb helyzet, akkor már valamilyen reménysugarat tud adni.